6 dolog, ami tetszett a Paulus karácsonyban

2011. december 18-án az ICSB, vagy közismertebben "amerikai iskola" tornatermében rendeztük meg "Paulus karácsony" névre keresztelt ünnepségünket, amelyen több, mint 350-en vettek részt. Íme, hat részlet, ami különösen tetszett benne:

1. Közel 100, túlnyomó többségében gyermek fellépő adott elő különböző műsorszámokat az egy órás műsorban. Ennyi embert még felnőttben is kihívás mozgatni, így nem kicsi volt meglepettségem, hogy a műsorszámok fennakadás és fegyelmezetlenség nélkül, gördülékenyen pörögtek egymás után.

2. Lehet, hogy csak az én beidegződéseim rosszak, de meglepődtem azon is, hogy a gyerekek arcán inkább öröm tükröződött és nem rettegés, bár a függöny mögött nem is leselkedtek olyan betanító tanárok, akik bármely pillanatban készek leharapni hibázó fellépők kicsiny fejét.

3. Ha az ember szeme végigfutotta a programfüzetet, talán első pillanatban megriadhatott a programok nagy számától, de a 14 produkció egyáltalán nem volt egyhangú. Egy-két prózai megszólaláson kívül ugyan a legtöbb műsorszám zenei jellegű volt, de még itt is volt minden a gyerekkórustól kezdve, a jelbeszédben előadott dalon át, a szaxofon szólón keresztül a finálé közös Csendes éjéig.

4. A személyes kedvencem a Tini Klub által előadott „A világosság fénylik a sötétségben” című darab, amelyben az alapul szolgáló zeneszám képeit kezükkel formázzák meg, miközben a fekete fényben csak fehér kesztyűk látszanak.

5. Felemelő volt együtt látni ezt a sok Biblia klubot, amit az elmúlt években elindítottunk és a lelkes gyerekeket, akik minden korosztályból képviseltették magukat a 3 évestől a 14 évesig.

6. Érezhető volt a kemény munka is, amivel a Paulus Evangéliumi Közösség tagjai betanították ezeket a műsorszámokat, felkészültek saját produkciókkal, megszervezték és levezették a karácsonyi programot. Biztos vagyok benne, hogy a rengeteg segítő nélkül, akik pakoltak, hangosítottak, világosítottak, süteményt készítettek, fotóztak, videóztak, a vendégeket fogadták, a gyerekek ajándékát készítették, nem lett volna lehetséges ez az esemény.

Köszönjük a szülőknek, akik megtiszteltek bizalmukkal, hogy a Biblia klubokba egész évben járatták gyerekeiket. Köszönjük a vendégeinknek, hogy megtiszteltek minket jelenlétükkel és figyelmükkel. Köszönjük az ICSB-nek, hogy rendelkezésünkre bocsátotta az épületét. Köszönjük mindenkinek az áldozatos munkáját, amivel a Paulus karácsony létrejöttét segítették.

Nagy Sándor, a Paulus Ifjúsági Klub vezetője

[Esy] Minden ősszel rendezünk a nők számára egy délutáni teás sütis lelki felfrissülős alkalmat a Paulus-ban. Az idén elsősorban azokat céloztuk meg, akik vagy már hívők, vagy már rég óta kapcsolatban vannak velünk és hallották már az evangéliumot akár többször is. Örömmel vettem részt ismét a háttér munkákban, mint a dekoráció kiötlője és zene/video felelős. A téma: “Érezd és lásd hogy szeret az Úr!” – volt az ószövetségi Lea történetén és az előadónk személyes tapasztalatain keresztül. A sok pozitív visszajelzés és a saját részvételem alapján bátran mondhatom, hogy nagyon jól sikerült ez az őszi délután.

[Sanyesz] Rengeteg új dolog történt az ifiszolgálatban is: az elmúlt hétvégén hárman bemerítkeztek, köztük egy srác, aki tavasszal tért meg, és akiről az Építkezés című posztban említettem, hogy csatlakozott a bibliatanulmányozó csoporthoz. Most volt idén először teaház is, ahol rekordlétszám volt, és olyanok is eljöttek, akik a “hagyományos” ifiken nem nagyon maradtak meg. A teaház hangulatát a Csöndidő együttes színesítette – nagyon jól nyomták!Kérünk, imádkozzatok, hogy Isten végezze a munkáját az életükben, és legyenek nyitottak lelki dolgok iránt is.  Légszi, imádkozzatok azért is, hogy be tudjunk menni egy környékbeli középiskolába ifiklubot tartani, amiről már elkezdődtek a tárgyalások, és hogy valahogy tudjuk behozni a Paulus Ifi Klubba azokat az embereket, akikkel az egyéb programjainkon kapcsolatba kerülünk!

Joakim és én a bemerítkezőkkel

Élő zene és társasjátékok a teaházban

 (Nem annyira) komoly kiscsoportos beszélgetés, amíg a többiek a jelenetre készülnek

Mindenki friss és üde a reggeli eligazításon

Idén már tényleg nem akartam menni a Szigetre, de amikor áprilisban felhívtak, hogy kellene még egy ember, végül mégsem mondtam nemet. Miért? A Szigeten olyan lehetőségek adódnak a bizonyságtételre, amilyeneket év közben el sem tudnék képzelni. Íme egy újabb példa erre az idei beszélgetésekből. Ülök a sátor előtti padon betérőkre várva, erre leül hozzám egy svéd srác, és kb. ezt mondja: “Helló, én ateista vagyok, de nagyon érdekelnek a vallások. Mesélnél nekem a hitedről?” És kezdetét vette egy órás körüli beszélgetés, amiben a legnagyobb fordulatot az hozta az elméleti zsonglőrködés után, hogy elmondtam a személyes történetemet – hogyan ismertem meg én Istent. Komolyan mondom, hogy a srác elérzékenyült (!) a végére, és mondta is, hogy ez nagyon megérintette, és komolyan el fog gondolkodni a beszélteken. Persze azért másféle beszélgetésekből is jutott, mint amikor néhány srác beült szórakozni, és pont megtalálták azt a csapattagunkat, aki amúgy is nagyon el volt fáradva, és szegény lány teljesen kiborult a durva, személyeskedő stílusuktól.

Tea melletti beszélgetés a sátorunkba betérőkkel

Levezetés az éjszakai műszak után (2:30)

Ha elfáradtál, pihenj egyet az óriás acélbútorokon  

Exhibicionistákból idén sem volt hiány

Összességében még mindig hiánypótlónak tartom ezt a szigetes missziót. Idén kb. 385 000 ember volt kint és 6-700-an jöttek be a sátrunkba. Persze ennek csak kis részével tudtunk tartalmasan beszélgetni, de legalább ennyire is tudtuk kint képviselni Krisztust. Én személyesen nagyon örülnék, ha lenne a Szigeten egy evangéliumi misszió, amely talán hatékonyabban tudná hirdetni Krisztust. Kimondhatatlanul hálás vagyok Esyért, hogy otthon tartotta a frontot a gyerekekkel, amíg én itt szolgáltam, de úgy látom, hogy jelenlegi beosztásom mellett nem tudnék vállalni egy újabb Szigetet. Mindenesetre örülök, hogy Dávid idén is kint volt, és “továbbvitte a stafétát”, és annak örülök különösen, hogy úgy tűnik, hogy a Converse!-zel megtaláltuk azt a módot, ami hasonló eszköz lehet a kezünkben, mint amilyen a szigetes misszió volt. 

Személyesen a Converse! Angol és Sport Tábor volt a fő felelősségünk, és már hónapok óta készültünk rá: mind mi és mind az amerikaiak. Tényleg meg kellett változtatnunk néhány dolgot tavalyhoz képest. Bár a tábort továbbra is a Paulusban tartottuk, és a létszámot korlátoznunk kellett (összesen 93-an voltunk), mégis volt lehetőség a növekedésre! Az idei tábor nagy újítása az “eye-to-eye”-nak keresztelt idő, amikor az amerikai csoportvezető tinik személyesen tölthetnek időt a csoportjuk 2-3 magyar tagjával. Nagyon pozitívak voltak a visszajelzések az amerikaiak részéről, mivel itt meg tudták osztani a bizonyságtételüket, és két lány el is fogadta Krisztust – dicsőség Istennek! A másik nagy változás, hogy az idei táborra a mi ifiseink is már felnőttek, hogy ne csak résztvevőkként, hanem aktív szolgálókként vegyenek részt, akik nem csak bulizni jönnek, hanem adni is akarnak a táborozóknak.

Az első eligazítás a segítőknek- bár itt még az amerikai és a magyar csapat világosan elkülönült, ez hamar megváltozott

A sportdélutánokat a helyi amerikai iskola tornatermében tartottuk.  

Vízibomba adogatás a vizes napon (ami egyébként a tábor legnépszerűbb programja volt)

Kérünk, imádkozzatok, hogy valamilyen módon legyen lehetőségünk továbbvezetni a megtérteket, és hogy a résztvevők közül minél többen kapcsolódjanak bele az ifink életébe. (Talán még emlékeztek, hogy a tavalyi Converse!-ből csak ketten csatlakoztak a csoportunkhoz.)

Kérünk, hogy imádkozzatok a következő két projektért: jövő héten Horvátországban fogunk szolgálni, az ottani ifitáborban, ahol a délelőtti “műhelyeket” fogom vezetni. A feldolgozandó témák az iskola, barátok, kapcsolatok, hit és elhívás. Ezt követően egyből megyek a Sziget előkészítő táborába, majd a Szigetre.

Ificsoportunkat meghívták a MEE (Magyar Evangéliumi Egyház) országos ifikonferenciájára, és engem bíztak meg a tanítással. Körülbelül 40 fiatal vett részt az ország 5 településéről. Jó volt együtt dicsőíteni, tanulni, szórakozni és közösségben lenni. Isten akaratáról tanítottam és a szombati kiscsoportos “műhelyeket” vezettem, míg Dávid, fiatal segítőm az evangélizációról tartott egy rövid tréninget. 

Ez a konferencia azért is közel áll a szívemhez, mert az egyik csoport egy roma gyülekezetből érkezett, és mindig felemelő számunkra azt látni, amikor a különböző etnikai csoportok egységben dicsőítik az egy Urat – különösen az elmúlt időszak etnikai feszültségei közepette.

Egy lépéssel közelebb a Diósdra költözéshez

Több, mint egy éve már, hogy eldöntöttük, hogy Diósdra szeretnénk költözni, és meghirdettük a tököli lakásunkat. Nem volt könnyű döntés, de meg kellett hoznunk, mert a távolság nagyon megnehezíti a szolgálatunkat. Eddig nem sok sikerrel jártunk az eladás területén, bőrünkön érezzük, hogy milyen halott az ingatlanpiac. Viszont néhány hónappal ezelőtt egy régi gimis osztálytársam megkeresett, és megtudtam, hogy Diósdon építkeznek. Beszélt nekem a mellettük lévő eladó telekről. Úgy éreztük, hogy ez egy olyan lehetőség, amit nem szabad elszalasztanunk, imában Isten elé vittük a dolgot, és több ember tanácsát is kikértük. Néhány hete alá is írtuk a szerződést, -segítséggel meg tudtuk venni a telket – áron alul!

Nyilvánvalóan még messze van, hogy be tudjunk költözni, de tudjuk, hogy Istennek minden lehetséges. Azért imádkozunk, hogy a papírmunkát mihamarabb el tudjuk intézni, és hogy a mi lakásunkat is megvegye végre valaki legkésőbb jövő tavaszig, hogy el tudjuk kezdeni az építkezést.

Készülődés a nyárra

Véget ért számomra a tanítás erre a félévre, szóval most már az ifi van a figyelmünk központjában és a nyári táborok. Alább látható a nyári időbeosztásunk vázlata, és a táborokhoz kapcsolódó fő felelősségeink. Kérünk, hogy imádkozz továbbra is értünk ebben az időszakban! Köszönjük!!

Az azóta lement ifiken olyan témákat tárgyaltunk, mint “Régészet és hit” “Istennel töltött idő” és “Nacionalizmus/hazaszeretet”. Bár ebben a hónapban is megfordultak újak az alkalmakon, most alapvetően mégis a meglévő ifisek építése a hangsúly.

Teljes album megtekintése

Március elsején elindítottuk a Példázatok Projektet, aminek célja, hogy fejlessze az ifisek bibliaismeretét. 31 nap alatt kell elolvasniuk a Példázatok 31 fejezetét, és a saját szavaikkal visszaadni valamelyik gondolatot. Ez egy új próbálkozás, amiben a facebookot is használjuk – oda lehet felrakni az adott résszel kapcsolatos megfigyeléseket.

A hónapban a lányok bibliatanulmányozó csoportja után végre beindult a fiúk csoportja is péntekenként, a rendszeres ifialkalmak előtt. Nagy meglepetésünkre – és örömünkre – a meghívott fiúk közül majdnem mindenki el tudott jönni, köztük két nem-hívő srác is.

Április 1-jére, míg mi, fiúk a férfihétvégén leszünk, az ifis lányok szerveznek egy “ottalvós bulit” a Paulus Házba, sok nem-hívő barátnőjüket hívják, és imádkozunk, hogy legyen lehetőségük a hitükről is beszélni nekik. Április 15-ére tervezünk egy 12 órás Walt Disney Marathont, ahova rengeteg nem-hívőt szeretnénk meghívni, és az egyik szünetben megosztjuk az evangéliumot is. Kérlek, imádkozzatok ezekért is, és a szerveződő Converse angol nyáritáborért is, aminek a szervezése gőzerővel folyik!

Az élet nem állt meg addig sem, amíg távol voltunk… A diák szolgáló csoport (G62) Dávid vezetésével egy óriási feladatba vágta a fejszéjét: egy evangélizációt szervezetek olyan témában, amit annak idején sikeresen használtunk az egyetemi évek alatt. Kiváló lezárása volt ez a párkapcsolatokról szóló sorozatnak, hiszen az alkalom magvát adó előadás az evangéliumra és John Gray könyvére alapult (A férfiak a Marsról, a nők a Vénuszról jöttek). Az előadó Osváth Roland barátom volt, akinek sokéves tapasztalata van már ebben az előadásban.  A 40 résztvevőnek körülbelül a harmada nem-hívő volt, és mindig felemelő arra gondolni, hogy ilyen sok ember jön el meghallgatni, hogy mit gondolunk mi, hívők erről az ellentmondásos témáról.

Teljes album megtekintése

Kérlek, imádkozzatok a következő eseményért (február 25.)! A gyülekezetünkbe járó biológus kutatót kértük föl, hogy a teremtésről beszéljen tudományos szempontból. Ez minden bizonnyal olyan téma, amitől az evolucionista iskolarendszerben felnövekedett diákok tutira eldobják az agyukat, és ennek megfelelően sok támadásra és nagy magvetésre számítunk…

Nemrég olvastam Dávid beszámolóját a “Sziget-élményekről”. Ő az egyik a két srác közül, akiket hívtam a gyülinkből, hogy csatlakozzanak hozzám az idei szolgálatban. (A másik a bátyja, Ádám.) Annyira jó volt olvasni, hogy a korábbi kételyei ellenére, hogy bármi lelkit is tanulna itt, úgy alakult, hogy “életformáló” megtapasztalás lett a számára. Nagyon büszke voltam ezekre a srácokra, mert nagyon jól beilleszkedtek a csapatba, teljes gőzzel güriztek és minden lehetőséget megragadtak, hogy Krisztusról beszéljenek.

Idén másodjára voltam megbízva az egyik műszak vezetésével, ami egy 8 főből álló csapatot jelentett. Ezt is sokkal jobban élveztem talán a rutin miatt is, mert tudtam, hogy mire számíthatok. Szuper jó volt a csapat, keményen dolgoztak, így nekem is több lehetőségem volt beszélgetéseket kezdeményezni a látogatókkal. Isten sok tartalmas, mély beszélgetéssel áldott meg – és nagyon jó volt átélni, ahogy evangéliumot a különböző életekhez igazítva tudtam átadni. Néhány embernek biztatásra volt szüksége, volt akinek a megbocsátás üzenetére, néhányuknak személyes bizonyságtételre, volt akinek meggyőző bizonyítékokra a hit mellett – és Isten mindig megadta a megfelelő szavakat. Persze nem volt felhőtlen az egész, gyakran voltunk arra emlékeztetve, hogy az ellenséges terület kellős közepén harcolunk. Számomra az abszolút mélypont az volt, amikor egy részeg matematikus betért a sátorba. Miután több csapattagom beszélgetését is megzavarta, megkértem, hogy hagyja el a sátrat. Nyilván nem nagyon örült ennek, és lehordott mindennek, sőt, még azzal is megfenyegetett, hogy megüt, ha nem hagyom békén. Sosem szerettem a matekot.

Az elemekkel is harcoltunk: egy durva vihar is lecsapott a Szigetre az egyik este, úgyhogy az éjszaka közepén árokásással és vízhordással “ütöttük el” az időt, hogy mentsük a sátrainkat. Dicsőség Istennek, hogy legalább az allergiám nem jött elő a fesztivál ideje alatt!

Röviden összegezve: még mindig úgy gondolom, hogy a Sziget egy nagyszerű lehetőség. A  sátorba betérő emberek nagyon nyitottak, és hihetetlenül KÖNNYŰ Istenről beszélgetni. Nem úgy hangzik ez, mint amit mindennap tapasztalunk, nemde? Csak nekem több, mint 10 tíz tartalmas, lelki beszélgetésem volt kevesebb, mint egy hét alatt. A 30 lelkes emberből álló csapatunk kb. 150-200 emberre volt hatással. Idén 380000 ember fordult meg a Szigeten – ahogy hallottam. Mint említettem, nem vagyok valami nagy barátságban a matekkal, de úgy tűnik számomra, hogy még mindig elég nagy a szükség…

Nagyon köszönjük az imáitokat!

Itt laktunk a héten. Az én sátram zöld “törülköző-zászlóval” van jelölve.

Ez a programsátor. A kollégáim várják leendő beszélgetőpartnereiket. (A délután általában nem volt túl sűrű.) 

A bizonyságtételemet osztom meg az éjszakai műszakban. Este 11-kor kezdődött az igazi hajtás.

 Így pihentünk a kis kuckónkban a műszakok között. (A piros pólós szerény személyem.)

A hajnali pacsirták éppen reggeliznek – délelőtt 10 óra.

Reggeli áhítat – a lelki felfrissülés és csapatépítés ideje.

Az egyik istentisztelet a háromból vasárnap – elég sokan voltak a relatíve korai kezdés ellenére (reggel 10)

Van még egy másik imakérés is: Jön a Sziget, és én is megyek, csak most két plusz ifjú titán is csatlakozik hozzám a gyüliből (erről az évközi képzésekkel kapcsolatban már olvashattatok). Kettős érzéssel megyek ki idén: nagyon várom, hogy milyen lesz, de nehéz itt hagyni a családot (ők közben a nagyszülőknél nyaralnak majd).

Kérlek, imádkozzatok a szokásos dolgokért:

• Legyenek tartalmas, jó beszélgetések – KRISZTUSSAL a középpontban
• Miért ne kérnék olyan nagy dolgot, hogy emberek térjenek meg?!
• Védelemért minden területen
• Krisztusian tudjam vezetni a rám bízott műszakot
• Kitartásért, és hogy az allergiám ne hátráltasson a munkában
• Csapategységért (tudjátok: különböző felekezetek, korcsoportok, háttér..stb.)

Bár a tavalyi tábor is szuper volt, mégsem jöttek a hatására az emberek a szeptemberi ifi-klubra. Van néhány ötletem, hogy miért, de mindenesetre most azzal próbálkozunk, hogy “áthidaló” eseményeket iktattunk be, durván kéthetente, ahol még lesz lehetőség az újakkal kapcsolatot építeni. Az első már meg is volt, 4 új ember jött el.

Kérünk, imádkozzatok, hogy minél többen visszajöjjenek, és hogy legyen lehetőségük Krisztussal találkozni!

Kérünk, hogy imádkozzatok a héten és jövő héten folyó angol táborokért, hogy legyen lehetőség a bizonyságtételre!

Képek a Converse-ből:

Teljes album megtekintése